Míg a sportsérülés egy nagy, erős, egyszeri behatásra létrejövő trauma (pl. csonttörés, húzódás, szakadás), addig a sportártalom ismételt behatásra jön létre. Utóbbi esetben a kiváltó tényező gyakran túlterhelés, de ok lehet akár egy rosszul használt sportszer is.
Több struktúrát is érinthetnek, így az izmokat, az inakat, szalagokat, az ízületeket, az ízületi tokokat és a csontokat. Bár a kialakuló fájdalom a továbbiakban negatívan befolyásolja a teljesítményt, viszont fontos védő funkciója van, hiszen azt a tevékenységet korlátozza, ami miatt tovább erősödne a fájdalom.
A megelőzés terén egyik legfontosabb szabály a fokozatosság, feltétlenül be kell tartani az ún. „10% elvét". Eszerint hetente csak egy tizedével lehet fokozni az edzésterhelést, az intenzitást és az időt. Edzéstervezéskor nemcsak az adott – sérülésveszélynek kitett – struktúrát kell szem előtt tartani, de figyelembe kell venni többek közt a sportoló testsúlyát, szívritmusát és alvásának minőségét is.
Bármilyen gyors változás áll be ezekben az értékekben, az figyelmeztető jel lehet, hogy túl gyors, túl magas a terhelés, a stressz-szint. Emiatt megnövekedhet a sérülésveszély is, amelynek szempontjából a legjelentősebb rizikófaktor egy előző sérülés, de ugyancsak veszélyeztető tényező például a túledzettség, a szorongás, az alvászavar, a rossz edzésmódszer, esetleg a nem megfelelő sportcipő.
A terápiás módszerek közül konzervatív kezelésként említést érdemel a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők adagolása, míg strukturális kezelésként például a porcmátrix alkotó elemeinek adagolása – többek között hialuronsav vagy orvosi kollagén injekcióval. A sportsérülések, ártalmak kezelésekor nemcsak a sérült struktúrát kell helyreállítani, de foglalkozni kell a sérült sportoló pszichéjével és szociális környezetével is, hiszen csak így lehet tartós eredményt elérni.
Dr. Páll Zoltán
sebész, traumatológus, sportorvos
fajdalomkozpont.hu
Forrás: www.paramedica.hu